Nos Barcelona a melegek körében egészen különleges rajongásnak örvend. Úgy emlegetik ezt a várost, mint a felszabadultság, nyitottság, tolerancia városát, mely egy igazi gaymetropolis. Éppen emiatt, s a tömegturizmus miatt voltak fenntartásaim ezzel a várossal, melyre úgy tekintettem, mint egy helyre melyet látni kell, de igazán nem vágyom rá. Mint korábban írtam, végül úgy alakult, hogy ide repültem a dél-francia utam megkezdéséhez, így ha már a sors így akarta, alaposan meg is néztem a várost. S természetesen ellátogatok a MelegPadicsomként is emlegetett Sitges kisvárosába is.

Imádok utazni! :D S a francia nyelvért is odavagyok. Szóval úgy döntöttem a télen, hogy idén végre megvalósítom egy régi nagy álmomat, s ezen a nyáron elmegyek Dél-Franciaországba, a Francia Riviérától nyugatra. Egyedül.

Mindig is kapcsolatra vágytam. Az élet úgy hozta, hogy nem lett eddig túl sok belőle. Így hát én is szexrandizom. Már nem érzem azt, mint régen, hogy ezek kiüresedett, felesleges semmik. Jól tudom érezni magam bennük, élvezem. De ugyanakkor mégsem ez kell, hiszen szex után nem marad ott velem az ágyban, vagy ha igen, másnap este nem várjuk haza egymást. Ezek akkor is pótszerek, ha feledni próbáljuk. Vagy legalábbis a magamfajtának az. 

Az utolsó srác, akibe szerelmes voltam 8 évvel fiatalabb volt nálam. Barátaink ismertettek össze minket egy színi előadás alkalmával - mindkettőnket elhívtak egy darabra. Akkor semmi különöset nem éreztem a srác iránt. Helyes, de nagyon fiatal - gondoltam. Egy olyan hónapra rá rám írt a társkeren. Mivel értelmes volt az előadás utáni beszélgetés s közös ismerőseink elmondása alapján is, így szívesen beszélgettem vele. Kiderült, hogy szexelni is szeret. Hát mondom egynek jó lesz, szeretem az ilyen típusú srácokat - barna haj s szem, szép arc, értelem, kerek fenék -, átjön, s szexelünk egyet. Az az egy viszont olyan jól sikerült, hogy lett még egy s még egy... s mivel jókat is beszélgettünk, elkezdtünk járni. Nem tartott tovább 8 hónapnál az egész. Végig nem tudtam eldönteni, érzem-e iránta azt, amit kell. A plusz megvolt, hiszen vele volt a legjobb a szex egész addigi életemben, de hogy ez szerelem-e...? Amint szakítottunk, világossá vált, hogy ez szerelem. Vagy mifene. A közös barátunk mondta akkoriban nekem, hogy miért skatulyázunk, többféleképpen lehet az ember szerelmes. S ma már tudom, igaza is van. Beleszerethetek valakibe első látásra évekre, egy alkalmi szex alatt pár napra, s még anni módon. S bizony ez is szerelem volt. Részemről. Az ő részét ő tudja. Vagy nem.

Minden esetre a szakítás után nekem ismét két-két és fél év kellett, hogy kijöjjek belőle. Ilyen vagyok sajnos. Ha valakit megszeretek, nehezen engedem el magamban. Azóta volt pár egy hónapos próbálkozás, amiket én zártam le. Hiányzott az az igazi plusz. Volt egy két hónapos, még együtt is utaztunk külföldre. Ebből végül egy nagyon jó barátság lett. Nagyon megszerettem őt, de a szex nem volt köztünk olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. 

S most nagyon egyedül vagyok.

E fönti címmel úgy döntöttem új blogfolyamot indítok. De nem törlöm a korábbi bejegyzéseimet itt, csak átneveztem inkább a címet. Mostanában annyiszor esne jól írogatni egy kicsit a gondolataimról. Hát megteszem. Most jó, mert ismét azt érzem, hogy nem más miatt akarok írni, hanem magam miatt. Nem érdekel olvass-e valaki s ha igen, mit gondol majd, hanem hogy kicsit rendezzem az írással a gondolataimat.

Mindig akkor írok itt, mikor valami nem oké. Elég gáz, mert így csak a negatív vn itt megörökítve. De hát ez van.

Egy haverom ma a telefonban azt kérdezte: "Boldog vagy?"
Nem is olyan egyszrű ez a kérdés. Kezdjük ott, hogy kinek mi a boldogság. Nekem mi? Valami olyasmit válaszoltam, hogy elégedettség plusz folyamatos örömök. Ez alapján boldog vagyok. És igen, megvan szinte mindenem a párkapcsolaton kívül. De szexelek jókat ha épp akarok, utazok, van munkáb, lakásom, kertem, nyaraló, barátok, család, programok, élmények... Mi kell még?!

Ezzel a csodás érzéssel mentem ma be a Szt. Lukács Gyógyfürdő kapuján, és merültem el a termálmedencék és a naturista szauna élvezetében egy kis úszással meg-meg szakítva. Aztán kijttem záráskor, este tízkor a fürdőből, és bekapcsolata az általam csak buzivadásznak hívott alkalmazát a mobilomon, és kíváncsiságból megnéztem kik vannak körülöttem. Érdekes, ott volt egy ismerős arc a kerületemből. Voltam is vele. Majd elindulok, s szembe jön velem. Mivel tudtam, hogy az a környék egy kis meleg krúzing-éra, leesett, hogy a srác ezért van itt. Visszaordultam, s tettem egy költ, majd mikor szembe találkoztunk, megszólítottam.Beszélgettünk kicsit, aztán mivel nem láttam egyértelmű jelét, hogy épp be akarná kapni a farkam, elköszöntem. Pedig megtette volna. De most nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy ez a srác volt az első, akivel négy éve az új lakásomban szexeltem. Iszonyat értelmes, helyes, illemtudó srác. Most 24 éves, akkor 20 volt, és még a szomszéd házban lakott. Azóta eltelt felette is az idő, de csak sármosabb lett. Annak idején nagy reményeket fűztem hozá. Nagyon bejött, egy éjjelre bele is szerettem kicsit, álmodozni kezdtem, aztán persze többet nem találkoztunk, csak véletlenül itt-ott az utcán, villamoson, szaunában, vagy most épp itt, a budai krúzing részlegen a félhomályban. Egy barátom a négy évvel ezelőtti találkánk után meglátta, hogy escortozik a gyerek. Érdekes...

Hülye hangulatban mentem a buszom felé. A buszmegállóban ráadásul fölmentem a társkerre is, s fölfedeztem a régi nagy szerelmemet is a közelemben. Már nem vonzódom hozzá, már nem izgat, már nem akarok tőle semmit, még találkozni sem. De a múltunk csodaszép emlék számomra minden tökéletlenségével együtt.

Ez a két múltbéli pasi nagyon furcsa hangulatot hozott nekem így szerda este a fürdőből hazafelé menet. Mindenki keresi a boldogságot. Valaki neten, valaki bokrok közt, valaki az utcán szemezve. Elérjük? Jó módszert választunk a kereséshez? Elbasztuk a múltban? Megannyi megválaszolatlan kérdés. De valahol mélyen azt érzem, csak egy kérdésre igen a válasz.

Ez majdnem egy éve íródott. Befejezetlen. De megosztom:

Most jöttem haza a Szauna69-ből. Már rég nem voltam, vagy egy éve. Hezitáltam is, mint minden ilyen alkalommal, hogy lemenjek-e. Végül megtettem.

Nekem nem olyan nagy élmény ám a szauna. Nem tudom a többi srácnak mekkora öröm lent lenni. Nekem mindig szomorúság. Tudom minden felfogás kérdése. De nekem valamilyen szinten ez egy kudarc. Kudarc, mert nincs párom, kivel lehetnék, akivel szerethetnénk egymást. Kudarc, mert igényem van az elismerő, kívánó tekintetekre és nem tudom ezt az igényt legyőzni, félre tenni. Nyilván ezek miatt a negatív érzések miatt nem tudom úgy élvezni a lentlétet. Persze szedem föl a srácokat, megszopatom őket, leszopom a farkukat, csókolózunk... és persze nem jelent semmit az egész, csupán néhány félértékű hódítást, mert valljuk be, nem olyan nehéz elcsámítani néhány helyes srácot, ha alapból baszni mentek le a helyre ők is. Baszás. Dugni nem dugtam szaunában, talán egyszer-kétszer, de nem élvezésig. Engem régebben még ketten megdugtak. Képtelen vagyok dugni. Sokszor még az orál is nyögvenyelős, nem áll föl a farkam. Nem szervi baja van... a lelkemből jön a gát. Valahogy nem izgat, hogy minden érzelem, vagy annak legalább az illúziója nélkül betömjek egy lyukat. És ez kurvára dühít. Mert akarom, jó lenne megdugni sok kis nyunyeszt, akik mohón falják a farkamat. Érzem, hogy akarnák, de én csak szopatom őket. Szörnyű, hogy nem én irányítom a farkamat, vagy nem tuom irányítani. Önálló életet él.

Pár napja 30 éves lettem. Kicsit lehet emiatt is, de kezdem máshogy nézni az életemet. Az elmúlt másfél hónapban jét huszonéves srác is felültetett. Azt kommunikálták hogy tetszm nekik, de közben meg eltűntek végül. Egy mondat jutott eszembe:

A tisztelet nem ott kezdődik, hogy remegve felnézel rám miközben előttem térdelsz meztelenül, hanem hogy a telefonhívásra, elküldött üzenetre képes vagy válaszolni!

Huh, hát nem tudom mi van a levegőben, de fantasztikus volt a hétvégé szexuális téren (is)!

Tegnap egy haverommal a Lupa-tónál kezdtem a napot, egész nap napoztam és fürödtem a tónál, meztelenül természetesen. Aztán este ünnepeltük egy barátom születésnapját. Az évi három-négy alkalomból mikor lemegyek az Alteregoba ez az egyik. :D Nagyon jó zene szólt, hihetetlen jót táncoltam a színpadon, miután a barátomék elmentek már haza s egyedül maradtam - ilyen már vagy 6-7 éve nem volt, hogy én egyedül maradjak lent... Aztán a piszoárnál fölszedett egy 23 körüli srác. :D Már a tánctéren láttam hogy mosolyog rám, de annyira helyes és jó testű volt, hogy nem gondoltam hogy akar valamit és azért mosolyog. Vagy ha igen, akkor is mondom nyilván mindegy neki csak basszon valakivel. De úgy látszik tényleg engem szemelt ki. :P Szóval ott lent az Alterban meg is dugtam. :D :D :P Nagyon édes és odaadó volt. :P Utána visszamentem táncolni, s kissé később indultam haza.
A körúttól kifelé sétáltam hazafelé, mikor megláttam egy nagyon jóképű, jó kis sportos alakú srácot. Ment be a főutáról a mellékutcákba. Valamiért úgy éreztem utána kell menni, s föl is szedtem. El sem hiszem. Egymásnak estünk ott az utcán, a jól bekamerázott Józsefváros kellős közepén. Behúzódtunk egy kapualjba, és eljátszottunk egymással. Nagyon izmos és helyes kis pasi volt, olyan korombeli, 26-29 lehetett. Szóval hiheteltenül izgalmas volt. Többször jöttek felénk, akkor gyorsan felkaptuk a gatyánkat, de utána folytattuk is. Egyszer egy férfi meglátta amint épp a farkmat szopta, de egy húhánál többet nem mondott. :)

Mindezt megfejeltem ma este egy orbitális keféléssel. Áthívtam magamhoz egy 28 éves srácot. Kedves volt, de sajnos nem az a teljesen jóindulatú, csupaszív srác. Viszont felizgatott, szóval jó alaposan megadtam neki a magáét, szétkúrtam, hogy alig kapott levegőt. :D Szeretem az ilyen igazi passzív fiúkat, akik teljesen át tudják dni magukat az élvezeteknek és szabadon nyögdécselnek, vonaglanak, mosolyognak szex közben. D., a volt párom is ilyen volt... ő jutott eszembe... rá gondolva élveztem el. Gáz... Még mindig a fejelmben van. Még mindig szeretem, pedig azóta már próbálkoztam néhány sráccal járás területén.

Aztán ezt a sok élményt olyan jó lett volna megosztani valakivel. Két barátomnak a szombat estit el is meséltem, de nem volt az igazi. Olyan jó lenne, ha ezt a partnerrel lehetne újra átélni elmesélve. Olyan jó lenne, ha a párommal tudnánk ilyen élményeket megélni együtt, hogy a szexuális életünket feldobjuk ilyen izgalmasabb akciókkal, amikról aztán hónapokkal, évekkel később is nosztalgiázgathatunk. Annyira vágyok egy igazi párra, társra. :D

Hét év telt el lassan hogy először találkoztunk. Azt mondják, hét év alatt kicserélődnek sejtjeink, s testünk teljesen megújul. Más vagyok már. Nem csak lelkileg, gondolatilag, de lassan már testben is. Lassan semmi közöd hozzám. Amúgy tényleg nincs már a valóságban, de lassan már a testemben sem fogok olyan sejtet találni a memóriasejtjeimen kívül, mely emlékezne rád, emlékezne az érintésedre, ízedre, a farkad benyomulására, az ölelésed melegségére, kezed simítására. Elmúlsz belőlem, a testemből, s ténylegesen nem maradsz más, mint egy emléknyom, melyet bevésett az agyam a memóriatárjába, s mint egy arc és név a virtuális arcképcsarnokban, mely néha tevékenységeket potyogtat a világhálón. Te már nem Ő vagy és én sem vagyok Az a Fiú. Felnőttünk, s nem is bánom már. Csupán azt bánom, hogy néha annyira magányos ez az élet.